Hetesbuszon nagydumás suhanc tessékel beljebb, hogy le tudjon ülni mellém. Megjegyzi, hogy a harisnyám ki van szakadva. Érzem, hogy ezzel még nem úsztam meg, de egy néni megszakít minket, ahogy felmászik a velünk szemben lévő ülésre, fogódzónak használva alkalmi ülőpartnerem karját. - 90 éves vagyok, jó hogy csak így tudok már mászni! - mondja nevető szemekkel. - De legalább vagány! - mondja a szemtelen ficsúr mellettem. És tényleg: életvidám, széparcú néni takaros kalapban és kabátban, csupa mosoly. Ilyen akarok lenni öregen. Nem tolakodóan, de mesélget egy kicsit. Az ő titka a mozgás, a sport, és hogy sosem szabad "zabálni". Meg talán a gének, nyugtázom magamban, mikor apukájáról mesél, aki 98 évesen átúszta még a Dunát. Elbeszélgetünk hármasban míg a Móriczig érünk. Elköszönünk, a ficsúrfi foghegyről: - Szia mama, vigyázni ám magadra! Aztán felém fordul: - Egy üdítő? Én tágranyílt szemekkel: - Hááány éves vagy? Még egy húszéves, istenkém... Aztán már csak nevetek, mikor leszállva a buszról megjegyzi, jeeeizus milyen coli vagyok. Ja és egyébként külföldön él a csaja... Vigyorogva vonom kérdőre, hogy miért kezd ki akkor idegen colikkal... Magától értetődő, nem? Úgysem futhatnak össze az utcán...