A málna nagyfokú önzést vált ki belőlem, de nem tehetek róla, annál finomabb dolog nincs a világon. Megveszem, besunnyogok vele az irodába, mer ebből az összes darabot, az összes száz grammot csakis én fogom megenni (ebbe persze beleszól kis újonckollega, aki három szemet is (!!) levámol tőlem, miután csúfosan lebukok konyhából kifelé jövet :-)) . Részben ezért zajlik le a bekebelező rituálé úgy, hogy a megmosott kisdoboznyi kincset leteszem magam elé a monitor és billentyűzet közé, és beveszem az elsőt. Majd gyors egymásutánban a másodikat, harmadikat, huszonegyediket, harmincadikat, amíg csak látok egy picit is doboz alján. De nem is tudnám máshogy, ha két kilót tennél le elém, akkor annyit ennék meg belőle egyszuszra, mert sosem elég.
Azért egy mms kedvéért megálltam egy pillanatra, mert a kincsesdobozban találtam egy mintegy szilvanagyságú, szív alakú díszpéldányt is - el kellett küldenem valakinek... ez azért mégiscsak nagyvonalúság, ugye.
