Legfrissebb híreink: Zsanett férjhez ment, egy nappal a szülinapom előtt. Nem ütődtem meg a dolgon, egyre több ismerős/barátnő elkel. De az sem érintene lesújtólag, ha nekem hivatalosan nem kötnék be a fejem. Továbbra is tartom ugyanis, hogy a boldogságom sosem múlhat olyasmin, ami gyakorlatilag csak formaság és tradíció.
Beszélgetek ilyesmiről a csajokkal, és mindig arra jutunk, hogy az ő érveik nekem nem tűnnek ésszerűnek, ők meg azért is kötik az ebet a karóhoz (igazából a szerelemhez sincs túl sok észérvem, de abban megszállottan hiszek:-)), és sorolják, hogy
a.) dehát ez ősidők óta így megy,
b.) így papírom is van arról, hogy hűségesnek kell lenni,
c.) keresztény neveltetés,
d.) aki ellenzi és elhatárolja magát az egésztől, az biztos hogy sunnyog, és kiskaput akar hagyni magának,
c.) keresztény neveltetés,
d.) aki ellenzi és elhatárolja magát az egésztől, az biztos hogy sunnyog, és kiskaput akar hagyni magának,
e.) mindenki előtt kimondjuk és hivatalossá tesszük a szerelmünket
f.) dehát óvodás kora óta minden lány erre vágyik,
stb., de a legütősebb érv az anyukámtól hangzott el (aki köztudottan elvált, egyetlen férfi szavában sem hisz): a sokéves kapcsolatom idején fáradhatatlanul zaklatott, hogy mikor kötjük végre össze "életünk vonalát". Megkérdeztem tőle, hogy ugyan mitől is lenne úgy jobb nekem, éccsanya? Idézem: " mert ha elváltok, muszáj fizetnie gyerektartást". Értem anya, máris 
futokszaladok fiúkérőbe :-))
futokszaladok fiúkérőbe :-))Közben én nem akarom és nem tudom elfogadni, hogy a párom azért maradjon mellettem akár boldogtalanul is, mert hivatalosan, országvilágnak szétkürtöltük, hogy igenis mi tökre szeretjük egymást, és istenbizony sose csalom meg, mindig mellette leszek, ásó-kapa-sírgödör meg minden. Szerintem bőven elég ha ezt az a két ember tudja, akire valójában tartozik. Én biztos vagyok benned, naponta megerősítesz abban, hogy szeretsz, miért törődjek azzal, hogy ezt a világ tudomására is hozzam egy gyűrűvel és egy ceremóniával, ahol olyasmit fogadunk meg, aminek ma már nem sok hitele van. Nekem, aki előtt nincs egy boldog életfogytig tartó házasság mintája, még kevesebb a hihetősége ennek. Anyáék elváltak, nagyanyáimnak keserves élete van/volt a férjeik mellett... én huszonhat évesen sokkal több boldog évet tudhatok magam mögött, mint ők bruttóban összesítve.
Persze ez sem az az érv, amivel a kiccsaládomra hatni lehet :-), nagyanyám sokallja az eddig fogyasztott p
asimennyiséget, bordélyházról meg erkölcsről beszél, meg hogy higgyem el, csak a szűz lányokat nézik valamibe a férfiak. De ez egy másik hosszú értekezés témája lehetne.
asimennyiséget, bordélyházról meg erkölcsről beszél, meg hogy higgyem el, csak a szűz lányokat nézik valamibe a férfiak. De ez egy másik hosszú értekezés témája lehetne. Nade a fentiek ellenére tudjuk, hogy nem vagyok a tűzönvízenát elvek embere, és mégiscsak tudok olyan mellette szóló érvet találni, ami meg tudna puhítani majd egyszer. Vegyük például az olyan technikai érveket, mint hogy a gyerek az apja nevén legyen (ez a procedúra tudtommal sokkal bonyolultabb élettársi kapcsolatnál), vagy ha hitellehetőségben jobban járunk. Ennél kedvesebb indok, hogy fehérruha, és szépek vagyunk és boldogok, és ezt velünk ünneplik a barátok és a családjaink, és milyen jó ok ez arra, hogy sok szerettemet egy fedél alá hozzam egy felejthetetlen bulira. Ez így mégiscsak sokkal jobban hangzik.
