Találtam egy olvasásközpontú oldalt, és az ilyesminek mindig nagyon örülök, nem lehet eléggé népszerűsíteni a könyveket a 21. században. Külön izgalom volt böngészni mások által is olvasott könyvek, illetve az azokról írt kritikák között. Jöttek a nagy homlokracsapások, hogy igenigen, ezt én is olvastam, lehettem vagy 9 éves is. Vagy épp az egyetemi kötelezők szép emlékei. Viszont most nyár van, és könnyűre vágyom. Na nem Vavyan Fable-i vagy Danielle Steel-i "magasságokra", hanem valami viccesen romantikusra, ahol olvasás közben nem fogom a fejem a pongyola fogalmazáson, elcsépelt fordulatokon, és erőltetett szellemességen. Úgy tűnik, Marian Keyes ezt hibátlanul hozza. Szerencsére a magyar fordító is prímán visszaadja azt a szúrós öniróniát, humort és abszurd élethelyzetek hangulatát, amiben profi Keyes.
Ő valójában a második könnyű-próbálkozásom idén nyáron, vettem egy másik, előttem ismeretlen szerzőnőtől is egy úgynevezett világbesztszellert. Túlságosan merész próbálkozás volt, és túl csúfosan sikerült mellényúlni. Pedig istenbizony ott volt a hátulján, hogy százmilliárd (azt hiszem kábé annyi lehetett :-) példányban adtak el belőle, a világon mindenhol imádták, tizennégy 
könyve lett tutisiker, és íme, végre - adjunk hálát az Úrnak - Magyarországon is megjelenik első ízben, büszkén mutatjuk be a magyar olvasóknak Katie Fforde-ot, és regényét Irány Amszterdam címmel! Jane Austen bája, meg nemtudomkinek a humora... Nos, azt hiszem még nem fordult velem elő ilyen, regény esetén biztosan nem, ami most igen. A feléig sem sikerült eljutni, amikorra megérett a döntés, hogy eddig és ne tovább. Ilyen sekélyes és unalmas szemét rég nem került a kezembe. Ezerszer lerágott, ócska vicceskedések, nulla történés, felszínes jellemrajz (mit is várok egy könnyű olvasmánytól, ugye?), nyögvenyelősen kibontakozó, legkevésbé sem izgalmas "szerelmi" szálak. Viszont rengeteg dolgot tudhatunk meg bárkákról és hajózásról, ez gondolom a javára írandó. De amikor már huszadik oldalon keresztül taglalta, hogy hogyan takarítják ki a kabinokat, és hogy eluralkodott a kosz, és hogy tatkabin, meg hogy üzemanyagtartály, meg kormánykerék, gépház, és olajos flakonok, és hol a törlőrongy, és közben készül-e már az ebéd, és jaj még mindig sok itt a munka, és a fedélzet is mocskos... na itt elszakadt a cérna, magas ívben repült a hajóügyi szennykönyv a süllyesztő mélyére. Okuljatok, én biztosan nem olvasok ezentúl ajánlás nélkül.
