Magamról fogok beszélni, achtung-achtung. Meglepve tapasztalom, hogy a nem igazi kapcsolatból csak kilépni nagyon nehéz. Utána könnyebb - mármint nekem, akinek van valódi jóbarátból több is, aki nem hagy aggodalmaskodni azon, hogy egyedül vagyok megintcsak. Mert oda már eljutottam, hogy csak ez nyomaszt egy kicsit, az ex hiányát kiszuggeráltam magamból, emlékezve a gyomorgörcsre és sok feszültségre.
Próbálkozom, persze, és akad olyan is, aki felbizgerálja a fantáziámat. Megint aktív árucikk vagyok a húspiacon, és megint érnek pofonok, és megint adok pofonokat. A baj az, hogy alig egy hónap telt el, és már nehezen bírok a véremmel - talán azért, mert szilárdan elhatároztam, hogy most semmi rosszalkodás, most csak ismerkedés, szórakozás, nem pedig szeszmámoros érintőfogások füstös lebujban. Olyanból volt már, végeredményben (másnap) csak lehangol, és még magányosabb leszel. Ha abszolút dohánymentesen bírom szilveszter óta, akkor ez is menni fog.