Mulholland Drive

Régóta szemeztem a vadiúj Mulholland Drive dvd-mmel, végre adódott alkalom, megnéztük Cakival. Az első félóra unalmát kitöltendő feltupíroztuk kicsit saját beteg, ámde vicces agyszüleményeinkkel. Aztán már nem volt rá többet szükség, valahol észrevétlenül beindult, és olyan, méginkább beteg élményeket adott, hogy csak lestünk. Egyszer majd' könnyekig érzékenyültem egy sehogysem odaillő spanyol dalon, amit sosemlátott beleéléssel és sosemhallott hangon énekelt egy agyonfestett nő. Egyszer pedig nagyon megijedtünk két nagyméretű szilikonlabdától a főszereplőnő mellkasán, közvetlenül a híres leszbi-jelenet előtt. Aztán sodródtunk az eseményekkel, amik egyre inkább zavaróak és kuszábbak lettek, senki sem az akinek látszik, mindenkinek van egy vagy több másik arca, mielőtt rájöhetnék ez most hogy is van, azon nyomban 180 fokos fordulatot vesznek az események... szóval pislogtam bután a nézőtársra, aki legalább olyan bután pislogott vissza. Nagyon felkavaró film, amit többször kellene talán megnézni, hogy a kockákat összerakjam. Már csak abban nem vagyok biztos, hogy a film, akarja-e, hogy összerakjam őket...