Valójában teljesen érthetetlen, hogy egyáltalán léteznek boldog házasságok. Hogy érthetné meg egymást két lény, aki közül az egyik genetikus berögzülés okán szórná szét a magvait a röptében legyekbe is... a másikban ha megmozdul valami, vakon senkimástse, csak ő és nekem ugyan írhat bárki más társkeresőn, kacsingathat a buszmegállóban, füttyöghet és próbálkozhat, ugyan... hisz mind csak azt látjátok rajtam, hogy EGYVALAKI miatt boldogujjongok... tipli van, pink neonvillogással a homlokomon az "occupied" felirat, vakapád, husi??
Ugyanígy... mire gondol az az érzőlelkű, vicces, rajongó, túlszéphogyigazlegyen férfiú, akivel már-már szerelembe estek az első randin, látványosan jól érzitek egysmást, nevetés, kacagás, bókok, összenézések, véletlen érintések, végetnemérő izgalmas beszélgetések, nyúlós búcsúzkodás... szívdobogva csukod be az ajtót utána, és másnap is bizseregsz és zsibbadsz, és révedezel és vársz... meg vársz... és vársz. Aztán vegyül valami nemoké is a nagy eufóriába. Aztán az eufóriának nyomait sem találod a várakozásban, ellenben szétmarod a széparcod, elefánt költözik a mellkasodra, miértelme így a bárminek, miért, mit csinál, lehetséges hogy ő nem...?? Az nem lehet, nem ér rá, beomlott, ledőlt, felgyűlt, elveszett, biztos hogy csak ez lehet... de miért hagyja, hogy belepistuljak a női büszkeségbe, az érintések emlékébe, a tudatlanságba, a neszesemmibe...
Mert persze van ilyen is (fontos: hálistennek van amolyan is :-). És van az a nem is olyan kisszámú nőtábor, akinek jusztis ez kell, mert ez olyan izgi... mert lehet hogy csak 3 nap, vagy két hét múlva, de hívni fog - a pokoli két hét után pedig fellélegezhetünk, miután visszagyömöszöltük a helyére a torkunkból kiböffenő szívünket... hát mégis szeret (hah!).
Őszintén kíváncsi lennék, ez miért jó Nektek, erősnem. Egyszerű ösztönlények vagytok nemde? Jól megértitek egymást, vonzódsz hozzá, szórakoztató, izgalmas, egy igazi kincs... az ösztönöd mit diktál??? Ha azt, hogy másnap izzó sms-t írj neki, hogy fenntartsd benne az örömöt és az izgalmat azzal, hogy jelzed, neked is jó volt... akkor megérdemelsz egy olyan kincset. De mit várhatnánk tőled később, ha a kezdet is hullámvasutazás biztonsági öv nélkül?? És mégegyszer: mire gondoltok ilyenkor?
Egy biztos: a mélydepresszió-kicsattanóboldogság váltójáték nekem nem való. Ahogy az ilyen játszmákban vérprofi férfi sem.
Hát na... ilyeneken is gondolkozom, amálkapillanataimban :-D. Egyébként pedig biztosan tudom, hogy létezik olyan, akinek egész komoly sejtései vannak a nekemvalóságról...
ápr
17
Nemek harca - személyeskedés nélkül
| Szerző:
bandera
| 2:16 pm
0
Szólj hozzá! A bejegyzés trackback címe:
https://theplusmark.blog.hu/api/trackback/id/tr411271800
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.