Fiktív bugyik

Van ez a bugyiküldő szolgálat. Egyszer nemtomhonnan kezembe került egy hirdetésük nagyon szép bugyi-melltartó együttessel. És nagyon olcsón. Kellett nekem, rendeltem, kaptam, szép. Mellé pedig kaptam egy nagyon kedves vevőseggnyaló képes levelet, hogy reméljük tetszik, mert innentől kezdve meghatározott időközönként küldünk majd ilyeneket, csekkel persze. Ha nem kell mégse, akkor se nem van gond, tessék csak szíves lenni betelefonálni, hogy nem tart igényt több bugyira.
Perszehogy nem kell, de nem telefonáltam, mert sokezer fontosabb dolgom van, például a körömpiszkot távoltartani a körmeimtől.
Valamelyik nap a postaládámba dobva találtam a következő adagot három, általam értelemszerűen sosem igényelt bugyival. Ismét megcsapott a rídörsz dájdzseszt bűzös szellője, szemforgatva raktam be a telefonszámukat a táskámba, hogy najó, majd megkérdem, hogy és miként kívánják, hogy visszaküldjem. Mire a Központi Agy feltette a százezer dolláros kérdéssort:
- Névre szóló ajándékot akar visszaküldeni?
- Igen, mert írták, hogy...
- Kérte ezt maga?
- Hát nem...
- Aláírt valamit, hogy átvette?
- Háááát nem, a postaládában volt...
- Szóval megkapta maga ezt a csomagot?
- Ööö..
- Megkapta?
- Nem, nem kaptam én semmitse...