Vitáim a rabbival 2. - a házasságról

Tulajdonképp az előző posztból is kiderülhetett, hogy erősen házasságtérítő szándékkal íródott ez a bizonyos "szex"-könyv. A szex is természetesen házaséleti vonatkozásban jelenik meg, tulajdonképp leplezetlenül tálalva az ellenérzést a házasság előtti, vagy melletti szexről. Ami érdekesebb, hogy ezt mégis szimpatikusan tálalja a rabbi, majdnem mindenhol olyan észérvekkel támasztja alá véleményét, vagyis hogy a nemkóser szex tulajdonképp miért is nem jó neked hosszú távon, hogy javarészt nem tudod "Ez mekkora marhaság!" - felkiáltással eldobni a könyvet. Felvázolnám idézetekkel megspékelve a rabbi három fő érvelési irányvonalát a házasság mellett:

1. Kezdeném egy olyan ősi állásponttal, amit a rabbi is idéz - Majmonidésztől: "a Mindenható azért rendelte el, hogy az emberek nyilvánosság előtt kössenek házasságot, mert ezáltal a minimumra lehet csökkenteni az embereknek az egymás teste iránti versengésből fakadó feszültségeket. (...) Annak érdekében, hogy az emberek békében élhessenek, szükség volt egy olyan intézményre, amely világosan megkülönböztette azokat az embereket, akik már foglaltak, és emiatt kiszálltak a versenyből."
Elgondolkodtató. Ennek a továbbfejlesztése a második irányvonal:

2. "Amikor egy férfi jegygyűrűt visel, ezzel nemcsak arról ad jelzést a külső világnak, hogy szeret valakit, hanem arról is, hogy büszke erre az elkötelezett kapcsolatra. Olyan büszke, hgoy kész mindennap egyértelműen a világ tudomására hozni hovatartozását. (...) ez a jel mindenki számára világossá teszi, milyen sokat jelentenek egymás számára. (...)
Száz emberből száz mást fog érteni azon, hogy mit jelent az elkötelezettség két együtt élő ember számára, amikor meghallják azt, hogy csak egy kapcsolatról van szó. (...) Amikor két ember együtt él, fel lehet tenni a kérdést, vajon komoly-e az a kapcsolat? De ugyanezt nevetséges lenne megkérdezni egy házaspártól. Nekik nem kell elmagyarázniuk az embereknek, hogy "nézd, együtt élünk, szeretem őt, ő az enyém, együtt alszunk, közös pénzből élünk."
Bevallom, hogy ezen a ponton már felszökött az adrenalinszintem, ez éppen az az érvelés, ami ellen mindig is tiltakoztam, gondolom egyértelmű, hogy miért épp a fenti szavakat vastagítottam enyhe ingerültséggel. Nem a külső világnak élem meg a kapcsolatomat, nem másoknak szeretném bizonyítani a szerelmemet és elkötelezettségemet, tulajdonképpen hidegen hagy, ha a szomszédok, meg a családom is azt gondolja, hogy mi csak "összeálltunk, mint a lovak", mert egyedül az a fontos, hogy a párom előtt ne legyen kétséges, hogy mit érzek, neki betonszilárdsággal tudnia kell, hogy az övé vagyok. Így hát miért is kellene nekem magyarázkodnom bármiért is, mikor nem az a célom, hogy mások tisztában legyenek a szándékainkkal?
Az indulatomat csak fokozta a Kóser vágyak című fejezetben, amikor arról számolt be, hogy egy diákja panasszal fordult hozzá, mert egy úgynevezett barátja éveken keresztül "megpróbálta lenyúlni" az ő barátnőjét. Mire a rabbi felteszi a kérdést: "De hát bűn volt ez? Vajon az, ha valaki megpróbálja felcsípni egy másik ember barátnőjét, ugyanolyan súlyos dolog, mintha valakinek a feleségét próbálja meg elcsábítani?" Nos, itt már bele is firkáltam a könyvbe, elismerem :-). Amíg a rabbink itt is a házasság szentségét és súlyát próbálja hangsúlyozni, mintha nem látná meg azt, hogy a panaszkodó diák nem a kapcsolatát akarta minősíteni, hanem a barátságát az említett fiúval. Mintha a rabbi felmentené az alól a csábító szándékú "barátot", hogy szándékosan vagy nem gondolkodva akart fájdalmat okozni, és ezzel súlyos törést okozott a barátságukban.
Ezzel tulajdonképp nem kevesebbet állít a rabbi, mint hogy mély érzelmek nem jöhetnek létre házasságon kívül. Ha nem vetted még el a nőt, akkor ne csodálkozz, hogy mások rá akarják tenni a kezüket. Még nem jelölted meg egy gyűrűvel a külvilág felé, hogy a nő már kiszállt a versenyből, így nem is jogos a haragod a barátodra, amiért csorgatja utána a nyálát.
Na de most megnyugszunk egy percre, mielőtt elolvassuk a harmadik idézetet, hogy ráncok nélküli homlokkal és töretlen, elfogulatlan optimizmussal fogadjuk be a megváltást :-)

3. " Az ismétlődő csalódások és szakítások miatt gyakorta érzett éles fájdalom férfiakban és nőkben egyaránt azzal jár, hogy kiolt egy fontos részt a szívünkből. A múltbeli szexuális tapasztalatokból megkeményedve kerülünk kis, pedig épp ezeknek kellene érzelmeinket és az emlékeinket lággyá és könnyen megközelíthetővé formálniuk. (...) túl sok fájdalmat éltünk át ahhoz, hogy bárkiben túlságosan meg tudnánk bízni (...) ez a válások gyakoriságára magyarázatot adó legfontosabb ok. A házaspárok kezdettől fogva nem törekszenek a szoros egységre. <===> A házasságkötéshez szükség van arra, hogy egy fejesugrással belevessük magunkat. Meglátsz valakit, majd miután megismered az illető személyiségének legfontosabb vonásait, akkor beleugrasz a házasságba. Nincs arra soha garancia, hogy boldog leszel, és arra sem, hogy a kapcsolat tartós marad. Mégis, ha egyszer rábíztad valakire a szíved, fejest ugrasz a házasságba, és hagyod, hogy az sodorjon téged. A remény fontosabb lesz számodra a túlélési ösztönnél. Ez emberi mivoltunk lényege. A házasság annak kifejeződése, hogy a társ iránti szeretetünk felülemelkedik a tökéletesség utáni vágyunkon. Azok az emberek, akik megházasodnak, és boldogan élnek együtt, igazi optimisták, akik hisznek abban, hogy a szerelem valahogy mindent legyőz. "
Ehhez nem is szeretnék hozzáfűzni csak annyit, hogy ezzel megvett kilóra engem a rabbi, ez pontosan az a háttér, amit kerestem, csak eddig nem fogalmazta meg nekem így senki. És főleg nem volt előttem olyan reményt keltő boldog házaspár, aki példázta volna, hogy ezt így is lehet.
Van, akit az első két megközelítés győz meg, engem ha meg lehet győzni, akkor csakis ezzel.