Tegnap esti barátnői ihletésű gondolatok:
- a pozitív élmények azok nagyon is... pozitívak (igen, blogon lehet tautologizálni, művészi nyelvszabadság, meg minden), csak tanulás és személyiségfejlődés céljából haszontalanok. Ez persze mindenkinek, nekem is nyilvánvaló volt, de mindig a másik oldalról közelítjük meg, hogy tanulunk a saját hibáinkból, a negatív tapasztalatokat hasznosítjuk, attól leszünk okosabbak, vagy épp azokat felejtjük el botor módon, és csodálkozunk hogy ugyanabban a pöcegödörben találjuk magunkat ... de a pozitív impulzusok ebből a szempontból negatívak, a világ nem lesz több tőlük (csak a saját kis életünk). Csodálkozom, hogy ezt nem az úgyis-megtalálom-a-rosszat-ebben-is anyukám fedezte fel :-D
- ha valamiről - mondjuk ki: pasiügyről - érzed a zsigereidben, hogy ez nem megy, akkor vakíthatod és ámíthatod magad, hogy majd jobb lesz, majd kialakul, majd összecsiszolódunk, majd megszokom a hülye vicceit, a fülsértő nyihogását, majd biztos később figyelmesebb lesz... nem, nem lesz. Ez is saját bőrön való tapasztaláson alapuló tényállás, mindenki okulására. Miért vesztegetnénk hónapokat a drága huszonéveinkből szenvedésre, és kínzó gondolatokra, mikor várnak odakint olyanok, akikben megvan a képesség hogy épp Téged tegyenek boldoggá?
