Intersziti, halottak napja, délelőtt. Nyeszlett kis kalauzlány csekkolja a jegyeket, a tőlem fél méterre ülő párocskánál leragad:
- Nem tudom elfogadni, nem mára szól a helyjegy. Pár arcán zavart megrökönyödés, értetlenség: - Dehát most vettük, 10 perccel vonatindulás előtt, mára kértük, nézze a menetjegy is mára szól. - ... igen, de a helyjegy nem jó, sajnálom. Szó szót követ, a kalauz sóhajt egyet, hosszan bűvöli a helyjegyeket, majd szól: - Na jó, megmondom mért fogadom el. A helyjegyen szerepel a menetjegy száma, egyértelműen pénztároshiba. (fellélegzünk) Hmmm... na jó, most el kell mennem, még gondolkodom rajta. Néhány perc múltán visszatér a hetyke kis kalauzunk, mondván:
- Gondolkodtam, úgy döntöttem nem fogadom el. Itt a helyszínen fizetniük kell x ezer Ft büntetést, a végállomáson esetleg panaszt tehetnek. (Miiii??)
- Tessék? Ne vicceljen már, az előbb mondta, a MÁV hibája, és én fizessek??
- Nézze, ha jön egy ellenőr, mit mondjak neki? Sajnálom, de nem érvényes, akárhogy nézem, ez nem mára szól. Kérnék szépen egy személyi igazolványt.
Görcsöltem, nehogy beadják a derekukat, és szerencsére nem egy elveszett nyámnyila volt a fickó, nem engedett egy fikarcnyit sem, amellett hogy civilizált maradt, észérvekkel ütköztette a buta ámde öszvérmakacs hősnőnket, próbált hatni európai öntudatára (haha!!), jóindulatára (még egy haha). Volt szó pereskedésről is, kalauzhölgy mondta, csak nyugodtan, de ott sem fognak semmit elérni. Személyit nem kapott, így hát közölte a párral, Szolnokon le kell szállniuk.
- Dehogyis szállunk, hölgyem, Debrecenig szól a jegy.
- Rendben, hát akkor nem fogok tudni mit csinálni, végső esetben rendőrt hívok, nem tudom miért kell ekkora ügyet csinálni ebből...
Végül nem szálltak le, büntetés sem lett, rendőr sem került elő a következő bokorból. Mindez csak azért, hogy kedves utasaink emlékezetes útiélményekkel érkezzenek a cívisvárosba.