Kivel is beszélgettünk egyszer arról, hogy bár sosem tapasztaltam saját bőrömön poltergeistet vagy kísértetjárást és társait(lekopogva), mégis vakon hiszek az összemontázsolt szellemfotóknak meg a túlszínezett szellemsztoriknak? És még arról is, hogy az ilyen nyúlbéla miért is kárhoztatja magát rendszeresen ilyen témájú horrorfilmek megtekintésére (mikor empirikusan tudvalevő, hogy utána álmatlan éjszakák következnek)? Áhááá, te voltál az, ancsibébi, nyilvánvaló. Ezúton megosztanám veled, hogy a hosszú évek tapasztalatát az 1408-cal sem sikerült megtörnöm. Mentségemre annyit tudok felhozni, hogy pasim meglepetése volt, mert tudta hogy érdekel a téma (és persze előbb-utóbb úgyis meg akartam volna nézni :). A film felét a résnyire szétnyitott ujjaim közül lestem, erős férfivállba fúrva a fejem. Mert úgy majd biztosan jól fogok aludni... A filmről... olvastam kritikákat a mozi után, nem átallják azt írni, hogy nem igazán félelmetes, meg nem igazán eredeti (ezt talán aláírhatom, találkoztunk már máshol is kísérteties hotelszobával, vérző falakkal, visszatérő halott lánnyal, áramtalanítva is működő elektromos rádióval), de a John Cusack (különben is, hogy kell ezt kiejteni??) színészi játéka az zsír. Ezzel is egyetértünk, szeretem a filmjeit, szeretem ahogy játszik. De a film emellett igenis félelmetes és fordulatos volt, és különben akinek ez nem félelmetes, akkor mi az? A vérfürdős-ijesztgetősök? Vagy a mutánsos-szörnyetegesek?? Pszichoterror rules, én mondom.