A minimállal ugyanaz a bajom, mint a panelházakkal. A napokban ez a legkiélezettebb "küzdelem", ami folyik köztünk otthon. Na nem a panel, azzal szerencsére nincs vita, főleg hogy adva van a (nekem) szép, beszédes falakkal és hosszú történelemmel megáldott lakóház, amiben élünk.
A minimál viszont egyszerűen szép, rendezett, modern. Amellett lélektelen, túlságosan futurisztikus, lehangoló - mint a panel. Hogy a konyhám egy beépített szekrény legyen, ahonnan csak kihúzogatom a mikrót, meg a hűtőt...? És minden sima legyen, és plasztikus, egyszínű (lehetőleg fémszínű, vagy hideg színekkel) és elvágólag rendes? Dehát az nem én vagyok. Vesd össze a baloldalit a jobbal. Ezeket kéne összefésülni :-S
Nos szerintem konyha az vidám legyen, ha már azért találták ki, hogy mosogatni, aprítani, pucolni, forralni, párolni, sütögetni, keverni - egyszóval dolgozni kelljen benne. Legyenek élénk színek, képek a falon, vagy ha már a bútor hajlik a minimál felé, valami üde színfolt törje meg a monotóniát.
Persze ebből sincs vérre menő harc, már barátkozunk a másik ízlésvilágával, és kutatjuk a kompromisszumos megoldásokat. Szerintem tökjól megy, bár még nem tudtam olyat prezentálni, amire egy kitörő EZZZAAAAZ reakciót kaptam volna... Én viszont akkor sem fogok űrhajós konyhában főzőcskézni :-)) - ezek sokkal jobban tetszenek, és már minimálosodás felé hajlanak:
