A túlzott empátia képtelenné tesz önmagad megvédésére. Mindig és minden helyzetben, különös tekintettel konfliktusokra, beleképzelem magam a (vita)partner helyébe.
Hogytudniillik elképzelem, hogy amikor ezt így jól megmondom neki, és frappáns észérvekkel rávilágítok a megdönthetetlen igazságra, akkor diadalmasan távozhatok. A következő pillanatban viszont tisztán látom az ő álláspontját is, és be kell látnom, hogy neki is igaza van valamiben. Vagy egy kicsit többmindenben is. Elkezdek osztani-szorozni és dilemmázni, hogy lehet, hogy mégis én tudom rosszul, és lehet hogy nem is engem ért az igazságtalanság. Ez általában ahhoz vezet, hogy inkább nem szólok, nehogy az legyen a vége, hogy alulmaradok, nem tudom kellőképpen megvédeni magam. Lerendezem belül, mert az ciki, hogy odamegyek dúlva-fúlva, és végül megszégyenülten távozok, ezérthát jóalaposan meg kell rágni minden kimondandó szócskát, akár órákon keresztül is, miközben a gyomor borsóra szűkül, és a fejem is belefájdul.
Pont ezért, nálam nincs olyan jelenség, hogy a "vita hevében" - mert a vita hevében is kívülről látom magam, a vitapartner szemével, és minden rezdülésem mesterkéltnek és szánalmasnak tűnik az általam odaképzelt külső szememmel nézve. Ezért egyre kevésbé tudok meggyőző lenni természetesen, és a saját érveimet is egyre kevésbé tartom ütősnek, egyre nagyobb támadási felületet hagyok magamon. 
A CSI: vallatásokat nézve pedig egyre biztosabb vagyok abban, hogyha egyszer a szigorú és röntgenszemű nyomozók egy mezei csalás ügyben behívnának tanúként meghallgatni, onnan bilincsbe verve távoznék az előzetesbe, emberölés vádjával :-))) Mert akkor is a nyomozó szemével látnám magam persze. És miközben azon agonizálnék belül, hogy a színtiszta igazság, amit próbálok okosan előadni tényleg igaznak hangozzék (értsd: ugye nem rándul meg egy arcizmom sem, vagy nem pislogok, vagy nem forgatom a szemem félreérthetően, nem izzadok, nem pirulok el, nem dadogok, nem piszkálom az arcom), a nyomozó a görcsös igyekezetemet máris gyanúsnak fogja találni, és innentől kezdve nem tudok majd neki olyat és úgy mondani, hogy elhiggye, ez a nő tényleg ártatlan, csak egy icipicit flúgos. Meg önveszélyes.
