Szeánszot tartunk ismerős lányokkal egy intim kis udvarban, körben ülünk nagy párnákon. Szexről beszélgetünk persze, nagy komolysággal. Egyikük (nevezzük Cs-nek) előrukkol egy hatalmas ötlettel, amivel színt visz otthon az ágyjeleneteikbe, megszokást elkerülendő. Szemléltetésképpen a korszakalkotó Cs. felhúzza szoknyáját, és előkapja méretes hímtagját (!), ami annyira méretes, hogy játszi könnyedséggel hamm bekapja. A társaság többi tagja enyhén meghökken, majd homlokukra csapva veszik elő ők is sorban a műszereiket, igyekezve pontosan utánozni Cs. technikáját. Ekkorra mindez már a világ legtermészetesebb dolgának tűnik, értetlenül csóváljuk a fejünket, hogyan lehetséges, hogy ez eddig nem jutott eszünkbe :-))
Egy rettenetesen horrorisztikus Yonderboi zene szól a sötét múzeumban, ahol csak sejtelmes vörösfényű lámpák világítják meg a furcsán mozgó alakokat. A tárlatvezetőnk halkan ismerteti az egyes múmiák történetét, ahogy haladunk teremről teremre. Az emlegetett múmiák sorban elev
enednek meg a szemem előtt. Az egyik teremben vaksin támolyog több példány is belőlük, én enyhe rettegésben töprengek, hogy ezek igaziak-e vagy alkalmazottakat tekertek be gézzel. A következő terem vörös sötétségében a földön kúszó, gézmaradványokat maguk után húzó, nyöszörgő alakokat látok, akiket jobban megnézve észreveszem, hogy derékban kettészelte őket valaki, lábak nélkül küszködnek, csúsznak-másznak felém. Épp mielőtt elérnének, átkalauzol a tourist guide egy másik terembe, ahol egy csapóajtó nyílik fel a padlón, alóla furcsa hörgést hallok - eközben idegenvezetőnket elnyelte a föld, egyedül vagyok. A csapóajtón pedig mindjárt felbukkan valami, érzem... mindjárt... de jó, hogy van, aki ráérez, mikor kell felébreszteni :-))
