Office boredom

Én:
Luk A., beszélnünk kell.
Hallottam, hogy 47 percen keresztül kedélyesen csevegtél Szkjúzival. Igenis, negyvenhét.
Időnként harsányan fel is nevettetek. Sajnos bármennyire is hegyeztem sasfüleimet, nem hallottam, miről beszélgettetek,
de nekem ez nagyon rosszul esik , értsd meg.
Főként azért érint kellemetlenül, mert abban a hitben éltem eddig, hogy osztod a véleményemet, miszerint ebben
a fiúban semmi humoros nincs, tenyérbemászó képpel trappolja naphosszat az irodát, lusta és felelőtlen, a haja szálának kihullásából is képes hosszú
ámde véresen unalmas történetet kerekíteni, mindezt viccesnek beállítva, és bugyborékoló öblös röhögéssel zárva silány mondatait.
És ráadásul még csunnya is.
Szeretném, ha megmagyaráznád, hogy akkor mi a bánatos
picsámon tudtál HANGOSAN röhögni, és pont ővele?!! Mikor én is itt vagyok, csak tizenhat lépésre tőled, és én
még tudom is, hogy mi fán terem az a vicc! A viccfán! Haha, ez jó. Látod, ez is bizonyítja fejlett humorérzékem.
Nekem sem kellemes, hogy erre kényszerítelek, de döntened kell. Szkjúzi, vagy én. Én, vagy Szkjúzi.
Kérlek értesíts a döntésedről, minél előbb. Bízom józan ítélőképességedben.

Tisztelettel,
megbántott kolleganőd.

A:
már nem bírom sokáig…
te vagy az igazi :-)
kulcsszavak:
bakker,
faja
minta a picsa
izé
iszonyat dúrva