Lumba GO!!

Itt tartunk 26 évesen. Én. Itt tartok. Olyan masszív lumbágót sikerült beszopcsiznom, hogy 3 napig teljesen magatehetetlen voltam. Najó, 99%-ig, vécére és pohár vízért még épp ki tudtam menni. Ezen kívül kizárólag fekvő állapotban tudtam olyan pózt találni, ahol kevésbé fájt, az állóhelyzet pedig csúfolva sem volt nevezhető állóhelyzetnek, minthogy 60 fokban görbülve tudtam csak kétlábon járni. Még el is sirattam magam otthon, amíg a Fül autószerelt a műhelyben, miután a reggelimet sem tudtam magamtól elkészíteni.
Azóta persze rendben vagyok, no para. Már amennyiben annak lehet mondani azt, akinek mostantól bármikor kiújulhat ez a nyavalyája. Ha picsamód mutogatom a téli hidegnek a derekam. Ha nehezebbet emelek. Ha magassarkút veszek fel. Ha továbbra is görnyedek az asztal fölött. Ha aerobic órán ugrálok, neadjisten futni kezdek (na ez a veszély azért nem fenyeget)...
Nagyon sok jótanácsot kaptam, és kezdek már berendezkedni egy kisebbfajta életmódváltásra, miután 10 fizikoterápiás kezelést végigcsináltam, egy hétig basáskodtam otthon, hurcoltattam magam orvoshoz, kezelésre, ápoltattam magam kencékkel, gyógyszerekkel, mindeközben a főzés-mosogatás és mindenmás is a páromra hárult.
Nos, a fitlabdát már megvettem, a pilates-helyet már kinéztem magamnak. Rendeltem lábtartót az irodába, pulcsit vagy sálat tekerek napközben is a derekam köré (és szemezgetek a Hippsyvel is). Kemény ágyon alszom 2 hete, nagyon jóízűen. Csak a laposcsizmámban járok. Komolyan foglalkoznom kell a problémával, hiszen néhány éven belül szülni akarok, és nemcsakhogy ki szeretném hordani gond nélkül a porontyomat, de ha véletlenül úgy hozná a szükség, kiskorában néha szeretném az ölemben ringatni is... vagy megemelni, mikor babakocsiba teszem... vagy a pelenkázóra... vagy a fürdőkádba... lányok, ti is vigyázzatok nagyon magatokra!