Következő maradandó impulzus a Woody Allen-darab, amit szombaton láttam anyával. Utóbbi egy évben barátkozom Woody-val, előtte pontosan anya volt, aki belémültette, hogy vudielen az fujj, milyen csúnya és különben is idétlen és utálom. Ilyen komoly berögzült szülői vélemények tartottak eddig távol tőle. Aztán akadt egy intelligens férfi az életemben, aki megnézette velem az elsőt, meg a másodikat. És szarkasztikus grimasszal nyugtáztam, hogy még egy dolog, amiben nem lett volna szabad anyura hallgatni...
Most hétvégén pedig merényletet követtem el, megvettem a legjobb helyre a színházjegyeket, anyával nem közöltem a darab címét sem, nehogy kitudakolja, hogy mire is viszem el. Miután könnyesre nevette magát Magyar Attila és Borbás Gabi sziporkáin, és széles vigyorral, feltöltődve és eufóriában állt fel a darab végén, akkor közöltem vele - és hatott :-))