Szombaton kicsit rámtört a melankólia, egyedül maradtam néhány órácskára, és mivel szép idő volt, ki akartam mozdulni, mondjuk cipőnézőbe. És nem volt kivel menjek, furcsa volt. Mért van, hogy a nők a bepárosodás után maximálisan megelégednek azzal, hogy az imádott pasival töltsenek minden szabad percet? Márpedig a környezetemben szinte mindenki rátalált a párjára, és nem hívom őket, mert rájuktukmáltnak érezném magam