Miután nyakamba szakadt rengeteg olyan idő, ami azelőtt párkapcsolat-építési tréningre fecsérlődött el, egy kis részét önanalízisre fordítom. Nem sok izgalmasabb van annál, minthogy magammal foglalkozzak, remélem ti is így vagytok vele, és faljátok a következő sorokat.

Kezdem észrevenni - és ebben a barátaim is nagy segítséget nyújtanak -, hogy ilyen idős korra már kezdenek különféle szokások/bogarak/dilik begyepesedni a személyiségembe. Néha hímestojásként kell bánni velem, és ilyenkor sajnálom, hogy nem peregnek le just like that a külvilág negatív hatásai. El lehet rontani a kedvem csak annyival is, hogy a közös képviselő furcsa ködösítéseiből arra következtetek, hogy valójában bármikor gázszivárgás áldozatául eshetek, mert az ősrégi csövek a falban tudjisten mikor lesznek felújítva. Széttárja karjait a molyszagú, padlótól-plafonig csúnya iratfűzőkkel telepakolt egérlyuk-irodában a közképviselő néni - hiszen nincs pénz. Biciklit a pincébe? Ugyan, meg se forduljon a fejében, le van zárva nem használható, a folyosón pedig én a maga helyében nem hagynám. Biggyed a szám, vigasztalgatom magam, hogy lehetne rosszabb is