És ha már itt tartunk... mindig is izgatott a kérdés, hogy aki vaskos újsággal vonul be a mellékhelyiségbe, azzal mi történik ott bent?

Úgy értem: olvasással üti el az időt, amíg megjön az ihlet? De miért nem várja meg egyszerűen odakint a fülkén kívüli tágas világban azt, amíg megérinti a múzsa csókja? 

Másik opció: már sürgető ingerrel csípi nyakon azt a nyomorult újságot, sietve lehuppan a toalettre dolgát elvégzendő, majd EZ UTÁN kezd el olvasgatni a gyilkos gázfelhőben??

Sosem fogom megérteni a kaka-rituálékat...

Idézek az iwiw-üzenőfalról:

2010.07.15:Tízmilliószoros nap!!!
A tibetiek szerint csak 4 ilyen nap van az évben. Ezeken a napokon minden, amit teszünk, gondolunk, mondunk, 10 milliószorosan száll vissza ránk. Ezeken a napokon érdemes megtennünk mindent, amiről szeretnénk, ha elementáris erővel hatna.

Nekem ma gyomorrontásom van...

Változatok Spacecake-re:

- Amikor a Görccsel a szpészkukitól a fürdőszoba padlóján fetrengve röhögtünk...

- Micsodától? 

- Te is szpészPukit hallottál?

- Nem puki, cookie!

- Magyarul kuki.

- Süti.

Görcs alias viccmesélő világbajnok

A: - (zajongás, röhögcsélés közepette) Na ugye, ilyenkor milyen jól jönne Frappáns Feri bácsi, tudnánk mit kell mondani.

Bimbi:  - Kicsoda? Ja igenigen. Van is az a vicc a Fantasztikus Pista bácsiról, ugye, Görcs?

(szpészkukit megszégyenítő ováció)

Görcs: - Igen, el akartam mesélni a Cssz-féle viccet. Csak elfelejtettem, hogy mit kérdez a bohóc... Tehát elkezdtem mesélni, hogy a cirkuszban mond valamit a bohóc Pistikének, amitől nagyon mérges lesz... (itt fulladtunk csukladozó kacagásba)

A: - Inkább ne menj sztendáppolni, Görcs...

Lazíts, Maja

Bimbi: - Igen, Maja, nem kell mindig annyira előre gondolkozni, és kuporgatni a pénzt! Neked lenne a legnagyobb szükséged egy tengerparti nyaralásra, komolyan mondom, hogy teljesen kicserélődnél, 180 fokos fordulatot venne az életed, a hangulatod.

A: - Sőt, ha mázlid van, 360 fokost!

Bimbi és a nyelvi nehézségek

B: - És például el is határoztam múlt... izé, mi az a hogy hívják az évfordulót? ... Szilveszter, ez az! Igen, szilveszterkor határoztam el... (interrupció, versenygúnyolódás minden oldalról) Na most nem jutott eszembe, na, először Szeptembert akartam mondani, de rá kellett jönnöm, hogy az egy hónap.

Hívom Fült délelőtt 10-kor:

- Hagytam magának ebédet, ott van a hűtőben egy dobozban, hétfőről maradt, fel se bontottam, azt ma már meg kellene enni!

12-kor:

- Na megette az ebédet?

- Hát meg, de picim, ez nem volt valami finom...

- ... öö azt tudja ugye, hogy két doboz volt a hűtőben? 

- Milyen két doboz? Csak egy volt!!

- Van egy bontatlan kajaszállítós doboz, és egy fehér doboz.

- Igen, a fehéret megtaláltam, de a másikat nem.

- A fehérben kutyakaja volt!!

- És ezt honnan kellett volna tudnom??! - itt már fulladozunk a röhögéstől.

- Mondjuk onnan, hogy a hétfői csülöknek a mócsingos zsíros része volt benne, meg 3-4 krumplidarab kis szósszal, meg egy darab rántott párizsi, és KENYÉRDARABOK!! 

- Hát úgy voltam vele, hogy maga pontosan tudja, mit szeretek (húsból kizárólag csirkemell filét - a szerk. megj.), biztos finom, ha maga készítette elő nekem...

- De a KENYÉRDARABOK sem tűntek fel???

- Hát megettem azt is... húúú de az a mócsing, az nagyon rossz volt!!

- Szegény Grizzli elől feléli a finom zsíros falatokat - a pestós csirkés spagettit remélem nem lesz arca megenni ezek után! :-D

Nasimenet ebéd után:

- Kérsz valamit a trafikból?

- Iiiigggen! Egy pájzsi kockát.

- Mit? Párizsi kockát?

- Igen, azt, kössszi. Párizsi kockát.

Ajtó becsuk, utcára ki, trálláláláláá, és én mit is kérjek.. Igen, asszem nekem is jó lesz egy MELBA kocka!! Kéjekszépen két Melba kockát, egyet nekem, egyet meg a kolleginának, hihihi, köszike.

- Akkor most hétvégén magácska nem lesz?

- Hát igen, vagy péntek este vagy szombat reggel megyek.

- Na de most mikor?

- Mit szeretne, mikor menjek?

- Phicciim, de maga mit szeretne, mikor akar hazamenni?

- Akkor, amikor maga mondja.

- Na picim, ha rajtam múlna, a büdös életben nem menne haza!

Bemegyünk a vodához kész tervekkel, W205-ös készülék, két előfizetés, családi csomag satöbbi. A fiatal eladólány bólogat, majd sokatmondó hangsúllyal, halkan a foga közt sziszegve megkérdezi:

- Ez a W205-ös készülék ez biztos?

Persze azonnal romjaimba dőlök, ez hát az eredménye a hetekig tartó nyomozásnak, telefonok összevetésének, tesztoldalak és bemutató videók és kommentek szakértő elemzésének. Melynek eredményeként megtalálom a tökéletes Sony Ericsson modellt - amit 10 vásárlóból 9 visszahoz, mert egy hulladék, egy szar, egy szemét. A vodalánynak viszont két pirospont, amiért lebeszélt róla.

Elkezdjük tehát tanulmányozni az általa ajánlott Samsung Shark készülékadatait, én pedig előveszem a régi önmagam, a butuska kérdéseket ártatlan szemekkel feltevő önmagamat, amit főleg vadidegenek számára tartok fenn, csak hogy értelmiségi benyomást keltsek. Pff.
Tehát örömmel konstatálom, hogy a Samsung beszélgetési ideje 7 óra (ennek előzménye is van persze, soksok készülék tanulmányozása után kiderítettem, hogy az új sokat tudó telefonok átlagosan 5 órát bírnak ki). Ujjongva visítom, hogy - De jóóó, a hét az több, mint öt!

A csaj elkezd összeszűkült szemekkel látványosan koncentrálni, ujjain számolgatni: - Az ötös, aztán jön a hat... igenigen, ott van a hatos is. És a hét csak utána jön, igen, a hét az több mint az öt!! - örvendezik gyilkos heuréka-vigyorral.

Miután a pasim is kiszórakozta magát rajtam, rátérünk a teendőkre, kérem azt a cápatelefont, ide vele. Először is szükséges a személyi igazolványom és a lakcímkártyám. Aláírogatjuk a szerződést, elsztorizgatunk pereskedő ügyfelekről, a Fül se marad el jópofaságban, nevetgélünk, jól érezzük magunkat. Következő kérdés, hogy milyen hívószámot szeretnénk. Mielőtt elkezdeném a maratoni agyalást, látva hogy nem várt lehetőségem támadt a számválasztásra, a csaj javasolja, hogy válasszunk olyat, amiben szerepel mondjuk a születési évünk.

- 1982, ugye?

- Honnan tudooood?

Mire kimondom, már rá is jöttem. De ehhez  MUSZÁJ volt kimondanom, egyszerűen muszáj. Hogy a jófej csajszinak lehetőséget adjak arra, hogy csiszolgassa rajtam fejlett humorérzékét, varázslatot és mágiát emlegetve. De legalább vigyorogva távoztunk a zsákmánnyal.
 

Update: közben iwiw-es hiénázásnak köszönhetően megtudtam, hogy ráadásul 4 évvel fiatalabb tőlem ez az undok jópofáskodó ribi :-)))) (!!!)

Férjhez adtuk Ribbont, a legszebb menyasszonyt, egyik csúcspontja volt az évnek, amiről elhatároztam, hogy fantasztikusan jó lesz. Megüzentem a fentieknek, hogy idén rengeteg olyat fogok csinálni, amiben örömömet lelem. Vegyék tudomásul, de még jobb, ha segítenek benne. Megérdemeljük a tavalyi év után.

Itt összegzem az eddigi jókat:

- 3 napos bandázós mátrai újévköszöntéssel nem is indulhatott volna jobban az év

- januárban 10 000 napos lettem, de ezt csak én tudom, csendben megemlékszem róla utólag.

- februárban Dublinba kirándultunk barátnő-látogatóba, hiányzott az angolszász környezet, lubickoltam benne 4 napon át - és már februárban láthattam a tengert!

- nem sokkal ezután megvettem a kis fekete Corsámat, az első autómat, mostanra szereztem annyi gyakorlatot, hogy legalább nincs gyomordrukk bennem, mikor vezetek - szeretem a kiskocsit

- márciustól Gil Grissom kutyaiskolába járt, engedelmességet, szocializációt (csajozást) tanult, amit majdnem annyira élvezett, mint a gazdái. Áprilisban le is vizsgázott dobogós helyen.

- az idei egyetlen (most írásba is adtam, nagyobb pedig ne legyen) mikrokonfliktus a párommal a névnapomhoz kötődik, azt hittem nem gondolt rám. Majd sorra kerültek elő az apró meglepetések, amelyekkel jó előre készült, én pedig nagyon szégyelltem magam a feltételezésem miatt.

- Ribbon lánybúcsújának előkészületei, és maga a lánybúcsú - végre nagyon régóta először láthattam őt felhőtlenül szórakozni, táncolni, énekelni, és nem volt olyan, amit ne vállalt volna be.

- vidéki borkóstolás barátnéval és a kollegákkal - egyszerűen mindent szeretek mostanában, amiben szerepel a vidéki szó, és borkóstolásra is régóta vágytam

- 5 év óta először végre vízitúráztam! A Bodrog-ártéren, az ország egyik legszebb evezős szakaszán, feltöltődtem csenddel és nyugalommal, vízzel és boldogsággal. Még a vadkemping hozadékai (bokorvécé, ásványvizes arc- és fogmosás, szúnyoginvázió) sem vettek el az élményből.

- Ribbon és Lóbelt esküvője szülővárosomban, örök élmény.

És a további tervek:

- május végén 10 éves osztálytalálkozó a valaha volt legjobb osztállyal, szívfacsaró nosztalgiázás a suliban

- 2 nap Balaton Sound, és még 2 nap balatonozás = mininyaralás július elején

- ha minden jól alakul, Dalmácia és tenger újra

- július végén Szúporta esküvője

- sok fürdés, sok kirándulás a Gombóckutyával, Velencei-tó, Balaton, nyugalomban és szerelemben, mint eddig.

Éjmen.

Nincs mese, szerelmes vagyok az indiai kajába. Akárhány házhozszállítós étlapot dughatnak az orrom alá, egy pizza, egy lazacos saláta, de még egy rántott camembert sem veheti fel a versenyt egy butter chickennel vagy egy currys királyrákkal. Uszkve nyolc perc alatt habzsoltam be ma a fenséges butter chickenemet a butter naan-ommal, kiegészítve egy kis zöldséges indiai kenyérrel, mangó szószba mártogatva.

Tényleg nagyon oda lehetek, ha úgy éreztem, ezzel kell megtörnöm a blogkussomat...

Amikor hó lepi az udvart, akkor is van ami felmelegít:

- a bundás gombóckutyánk öröme, mikor reggel kilépek az ajtón, hogy megkapja a reggeli simihumi adagját

- a karácsonyi égők fénye az ablakban, és a hangulat, amivel beteríti a szobát

- a fahéjillat a kiskonyhámban

- békés olvasgatás az ágyban egy csésze tea mellett

- sms-ek a barátaimtól, csak úgy, a hétvégi történésekről

- egy olasz est finom borokkal, százféle sajttal, olivával, szőlővel, és kedélyes olaszokkal, akiknek olyan ragadós a jókedve

- hogy van, aki figyel rám, és a boltban észreveszi nekem a sütinyomó formát, vagy rákérdez, hogy leadtam-e a drótot anyámnak az esti Dajannás filmről

- a pasim autóbütykölés közben odahív magához, hogy beszélnünk kell, majd szemlesütve, kabátgombomat babrálva azt mondja: - Én tökre szerelmes vagyok magába!

- Nahát, ez nem túl jó kép B barátnőnkről!

- Ja, tényleg nem.

- Konkrétan úgy néz ki rajta, mint egy püffedt arcú alkoholista.

- ... Szerintem elég lett volna annyi is, hogy nem túl jó a kép.

Precíziós kollega (mostantól Preci) szokásos somforda módon csoszog át a szervizből Ati irodája felé - Lalosszal mi épp a kettő közt vagyunk félúton, mindent látunk, mindent hallunk. Épp Ati ajtajánál csoszog már, amikor a szervizből utánabőg Szkjúzi: 

Sz: - Preciiiiiii!!!

Csoszogás megtorpan. Várakozó fülelés.

Sz: - Preci!! Csörögsz!

Irányváltott csoszogás visszafelé lassan, komótosan. Újra a szervizajtónál:

P: - Tessék?

Sz: - Csörögtél, de már abbahagyta.

Ati a folyosó másik végéről: - Én csörögtem, Preci! 

Egy angyalföldi villamossági szaküzletbe terveztem betérni energiatakarékos izzóért, úgyis útba esett a buszmegálló felé. Naiv ártatlansággal próbálok benyitni az üvegajtón, mintha az lenne a természetes, hogy egy üzletbe ilyen egyszerűen beléphetek. Nem nyílik. Akkor látom meg a kiírást az ajtón:

Tisztelt vásárlóink! Biztonsági okokból az ajtót zárva tartjuk. Kérem használja a kapucsengőt.

Már majdnem rá is helyezem a gombra az ujjamat, mikor a fenti felirat alatt felfedezek egy másikat:

Ezúton tájékoztatjuk kedves vásárlóinkat, hogy a kapucsengő technikai okok miatt nem működik. Kérem hívja a következő telefonszámok valamelyikét: xxx-yyyy vagy 30/xxx-yyyy.

Mielőtt szapora anyázások közepette tovalibbentem volna dolgomvégezetlenül, szememmel azért kerestem a harmadik feliratot, hátha találok valami olyasmit, hogy anyagi okok miatt a telefonvonalainkat kikapcsolták, kérem használja az ajtó mellé készített téglákat, ha be szeretne jutni az üzletbe.

Reggel a még-kérek-egy-percet-najó-akkor-ötöt típusú nehezen ébredő pasim a pillanat töredéke alatt ugrott ki egy puszimra az ágyból, és mintha ágyúból lőtték volna rohant ki a házból, hogy fél perc múlva egy hatalmas csokorral jöjjön vissza. Aztán email és sms-dömping, anyai és nagyanyai figyelmességek, most pedig 2 pohár bortól spiccesen imitálom a munkát (értsd: aknakeresőzöm) kollegák figyelmessége folytán.Közben pedig dudorog a dárenbéz, táktáktáktáktákdöbít.

Ez nem lehet más, mint a szülinapom.

Megvan az az élmény, amikor az anyagcsere-végtermék gondos elhelyezése után halálra rémülve észreveszed, hogy a lehúzóka bármire képes, csak lehúzásra nem? Nos, egy távoli ismerősömmel, (barátnőm barátjának az unokanagyapja stb.) megtörtént a tanmese - a tanulság: a wc-kefe tartó edényke és a kiürített kuka együttese csodákra képes.

- Fül, nem akarom megijeszteni, de azt hiszem jó ideje követnek minket...!

Találtam egy olvasásközpontú oldalt, és az ilyesminek mindig nagyon örülök, nem lehet eléggé népszerűsíteni a könyveket a 21. században. Külön izgalom volt böngészni mások által is olvasott könyvek, illetve az azokról írt kritikák között. Jöttek a nagy homlokracsapások, hogy igenigen, ezt én is olvastam, lehettem vagy 9 éves is. Vagy épp az egyetemi kötelezők szép emlékei. Viszont most nyár van, és könnyűre vágyom. Na nem Vavyan Fable-i vagy Danielle Steel-i "magasságokra", hanem valami viccesen romantikusra, ahol olvasás közben nem fogom a fejem a pongyola fogalmazáson, elcsépelt fordulatokon, és erőltetett szellemességen. Úgy tűnik, Marian Keyes ezt hibátlanul hozza. Szerencsére a magyar fordító is prímán visszaadja azt a szúrós öniróniát, humort és abszurd élethelyzetek hangulatát, amiben profi Keyes.

Ő valójában a második könnyű-próbálkozásom idén nyáron, vettem egy másik, előttem ismeretlen szerzőnőtől is egy úgynevezett világbesztszellert. Túlságosan merész próbálkozás volt, és túl csúfosan sikerült mellényúlni. Pedig istenbizony ott volt a hátulján, hogy százmilliárd (azt hiszem kábé annyi lehetett :-) példányban adtak el belőle, a világon mindenhol imádták, tizennégy könyve lett tutisiker, és íme, végre - adjunk hálát az Úrnak - Magyarországon is megjelenik első ízben, büszkén mutatjuk be a magyar olvasóknak Katie Fforde-ot, és regényét Irány Amszterdam címmel! Jane Austen bája, meg nemtudomkinek a humora...  Nos, azt hiszem még nem fordult velem elő ilyen, regény esetén biztosan nem, ami most igen. A feléig sem sikerült eljutni, amikorra megérett a döntés, hogy eddig és ne tovább. Ilyen sekélyes és unalmas szemét rég nem került a kezembe. Ezerszer lerágott, ócska vicceskedések, nulla történés, felszínes jellemrajz (mit is várok egy könnyű olvasmánytól, ugye?), nyögvenyelősen kibontakozó, legkevésbé sem izgalmas "szerelmi" szálak. Viszont rengeteg dolgot tudhatunk meg bárkákról és hajózásról, ez gondolom a javára írandó. De amikor már huszadik oldalon keresztül taglalta, hogy hogyan takarítják ki a kabinokat, és hogy eluralkodott a kosz, és hogy tatkabin, meg hogy üzemanyagtartály, meg kormánykerék, gépház, és olajos flakonok, és hol a törlőrongy, és közben készül-e már az ebéd, és jaj még mindig sok itt a munka, és a fedélzet is mocskos... na itt elszakadt a cérna, magas ívben repült a hajóügyi szennykönyv a süllyesztő mélyére. Okuljatok, én biztosan nem olvasok ezentúl ajánlás nélkül.

Tegnap esti barátnői ihletésű gondolatok:

- a pozitív élmények azok nagyon is... pozitívak (igen, blogon lehet tautologizálni, művészi nyelvszabadság, meg minden), csak tanulás és személyiségfejlődés céljából haszontalanok. Ez persze mindenkinek, nekem is nyilvánvaló volt, de mindig a másik oldalról közelítjük meg, hogy tanulunk a saját hibáinkból, a negatív tapasztalatokat hasznosítjuk, attól leszünk okosabbak, vagy épp azokat felejtjük el botor módon, és csodálkozunk hogy ugyanabban a pöcegödörben találjuk magunkat ... de a pozitív impulzusok ebből a szempontból negatívak, a világ nem lesz több tőlük (csak a saját kis életünk). Csodálkozom, hogy ezt nem az úgyis-megtalálom-a-rosszat-ebben-is anyukám fedezte fel :-D

- ha valamiről - mondjuk ki: pasiügyről - érzed a zsigereidben, hogy ez nem megy, akkor  vakíthatod és ámíthatod magad, hogy majd jobb lesz, majd kialakul, majd összecsiszolódunk, majd megszokom a hülye vicceit, a fülsértő nyihogását, majd biztos később figyelmesebb lesz... nem, nem lesz. Ez is saját bőrön való tapasztaláson alapuló tényállás, mindenki okulására. Miért vesztegetnénk hónapokat a drága huszonéveinkből szenvedésre, és kínzó gondolatokra, mikor várnak odakint olyanok, akikben megvan a képesség hogy épp Téged tegyenek boldoggá?

Hát nem könnyfakasztóan szép, amikor a hetvenes évek szerető férje meghallja hitvese kedvencét a rádiós kívánságműsorban (a.k.a. szívküldi), és azon nyomban tárcsázza feleségét a munkahelyén, hogy telefonon végigközvetítse neki a Rolling Stones Angie-jét? 

A ma romantikus lelkű ifjai e-mailen küldenek youtube-linket. Times change, engem is azzal vettek le a lábamról :-)))

Emlékszem, hogy egyszer játszásiból belöktem a kishúgomat a garázsfeljáró melletti csalános dzsumbujba. Mentségemre szóljon, hogy nem szándékos volt, csak lökdösődőset játszottunk (hogy mivel nem tudtuk lefoglalni magunkat diligyerek korunkban...), és így alakult, sajnálom.

És akkor jött az a szörnyűséges jelenség, ami legtöbbször álmunkban szokott előjönni, hogy  vészhelyzetben vagy, sürgősen kell cselekedni, és mégsem tudsz, mert vagy lebénultál és nem tudsz moccanni, vagy segítségért kellene kiáltanod, de rájössz hogy nincs hangod. Na ennek a mintájára próbáltam nyújtani a segítő kezemet huginak, akinek eltorzult arcán láttam, hogy még nem tisztázta le magában, hogy most lefelé görbüljön a szája sírásra, vagy röhögjön. No nekem nem volt ilyen gondom, pillanat töredéke alatt eldöntöttem, hogy ebből éktelen nagy, megállíthatatlan röhögés lesz. Miközben ő a hátán fekve, az összes kicsavart végtagjával az ég felé kalimpált, én rázkódtam és hasamat fogtam, úgy nevettem szegény szerencsétlen tesó nyomorán. Mindketten harcképtelenné váltunk, ő a helyzeti hátrányából fakadóan, én meg az engem legyűrő nevetőgörcsnek megadva magam. Neki közben sikerült abszolválni az egyidejű zokogást és vihogást, majd valahogy kiszerencsétlenkedtem őt a gödörből, és együtt folytattuk a viháncolást. Hálistennek néhány horzsolással megúszta.

Tegnap majdnem ugyanígy jártam a párom családjánál, mikor előkerültek a régi fotók és emlékek a két kis vadorzó pöcsösről (ti. párom és öccse) - olyan jó tesók, hogy még ma is közös titkos nyelvük van, ami kívülről úgy tűnhet, hogy a magyarnak lehet egy dialektusa, és mégsem tudom felfogni a mondataik értelmét. Amikor kérésre közérthető nyelvre váltottak, könnyesre nevettem magam a történeteiken. Mit is csinálnánk tesó nélkül... hogy unatkoznánk :-)